Melyik út szolgál leginkább engem? Merre menjek tovább? Mit részesítsek előnyben? Voltak korok, amikor híján voltunk a lehetőségeknek, ma elhalmoznak minket. Ez mindenképpen nagyon jó, de meg kell tanulnunk kezelni őket és felállítani a mi személyes prioritásunkat.

Én azt szoktam magamban kérdezni, hogy melyik út szolgálja legjobban a teljességemet? Melyik út hoz több fényességet az életembe? A hegyre fel lehet jutni nagyon meredek utakon, kevésbé meredek és kerülő utakon is. Mi melyiket választjuk? Észrevesszük, hogy épp melyiken járunk és, hogy a lehetőségeink milyenek lennének, mivel járnának együtt? Ezek nagyon fontos kérdések, de mégis mind közül talán a leglényegesebb, hogy tudjuk e élvezni az utazást, tudunk e szárnyalni közben? Előfordul, hogy az élet vizsga helyzet elé állít minket, ami általában azt a kérdést feszegeti, hogy fejlődünk, vagy éljük tovább eddigi életünket a maga hibáival együtt. Egy olyan korban élünk, amikor ezt a kérdést határozottabban felteszi nekünk az élet.

Amikor a fejlődés mellett döntünk egy nehéz helyzetben onnan tudjuk, hogy a jó úton járunk, hogy kapunk “jutalom falatokat”, spontán örömek történnek velünk és körbevesz bennünket valamiféle láthatatlan, puha támogató közeg. Ahogy szokták mondani, mintha az Isten a tenyerén hordozna, ahonnan azt érezzük, hogy nem esünk nagyot, vagy legalábbis nem ütjük be annyira magunkat. Van egyfajta belső öröm és elégedettség, az a fajta érzés, amikor csak tudjuk egy mélyebb bölcsességből, hogy ez most jó, még akkor is, ha intenzív kihívások érnek minket ezen az úton.

Amikor árral szemben úszunk, akkor nem ilyen könnyű a dolog. Tapasztaltad már, hogy érezted, egy adott élethelyzet véget ért, ideje tovább lépni és te mégis maradtál? Ilyen helyzetekben az élet egyre intenzívebben jelez, a testünkön, szituációkon keresztül. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyre nagyobb pofonokat kapunk, amik jelzésként szolgálnak arra, hogy nem a jó irányba haladunk.Ideje egy új ösvényt találni…

És mi van, akkor, ha több ösvény közül nehéz a választás? Honnan tudom, melyik az én utam? Ilyen helyzetekben az elme és a szív vitájában érdemes a szívünkre hallgatnunk. Az elme könnyen tud kötődni a sok jóhoz és megmagyarázhatjuk magunknak, hogy azok mind színesek, szagosak, szépek, de mégis lesz egy olyan, amely közelebb áll a szívünkhöz, lelkünkhöz, talán nem elménk priorizálása mentén, hanem intuíciónkon keresztül, a szívünk sugallatára hallgatva.Sokszor a nem döntés vagy más néven halogatás is döntés. Végső soron nincs jó vagy rossz döntés, minden út egy megtapasztalás, mely elvezet valahová. Nem érdemes tehát félni, érdemes dönteni és “legrosszabb” esetben tapasztalattal gazdagodni.

Melyik út visz közelebb a saját teljességedhez? Te döntöttél már?…

Facebook megosztás

Oszd meg barátaiddal ezt a bejegyzést!