Mi történik akkor, ha elkezded rosszul érezni magad?

Mi a te forgatókönyved ezekre a helyzetekre?

Sokan hozzászoktak ahhoz, hogy nincs önmagunkkal kapcsolatuk és annak hiányát mások által szeretnék betölteni. Ezáltal vígasztalást várnak, ha szomorúak, megnyugtatást, ha dühösek. Azonban ez a fajta elvárás függőségbe és kiszolgáltatottságba sodor. Másoknak a dolga, hogy felhangoljanak bennünket?

Nemrégiben egy belvárosban dolgozó, foglalkozásában liftkezelő embernél érdeklődtem a hogyanléte felől. Azt a frappáns választ adta, hogy:” egyszer fent, egyszer lent”. Az egész lift hosszasan a nevetésén próbált uralkodni a történést követően. Zseniális megjegyzés volt és olyan jól leírta, hogy hogyan szoktuk megélni az életünket az érzelmeink oldaláról. Gondolkodtál már azon, hogy mitől lent és mitől fent? Hogy működnek az érzelmek, mely érzelmünk hogyan befolyásolja a többit?

Az érzelmeink úgy működnek akár egy dominó, az egyik érzelem követi a másikat akár pozitív, akár negatív érzelmekről legyen szó. Vannak olyan helyzetek, ahol fontos, hogy megéljük, megengedjük magunknak és teljesen beengedjük a negatív érzelmeket is, de alapvetően túl hosszan nem érdemes negatív érzelmeinkben maradni. Ahogy a zen mesterek teszik, ha fájdalom van bennünk legyünk az érzéssel jelen, engedjük meg hogy megéljük teljes egészében, tart, ameddig tart, azután elmúlik. A hétköznapokban azonban megfigyelhetjük, hogy egyszer csak elkezdünk lehangolódni, előjön egy egyszerű frusztráció és máris csalódottá, kételkedővé, dühössé, hibáztatóvá válunk.

Észreveszed, hogy benned milyen érzések vannak jellemzően, például, amikor a dugóban várakozol? Mennyire válsz türelmetlenné, aztán dühössé, stb., vagy ha a partnereddel nem értetek valamiben egyet, akkor csalódottá, hibáztatóvá vagy éppen féltékennyé? Észreveszed, hogy mikor milyen érzelem van benned?

Az első és legfontosabb feltétele, hogy érzelmeinkkel tudjunk bánni az, hogy felismerjük, észrevegyük az aktuális érzelmet magunkban.

Ha felismerted, érdemes elfogadni azt. Ne harcolj ellene! Hová vezet? Az ellenállás mindig plusz problémákat szül és további fáradtságokkal jár. Az elfogadás segít ellazulni az adott érzésben, és mindig segít a transzformációban. Ha például elfogadod, hogy dühös vagy és együtt vagy a dühöddel önmagad felé fordulva, empátiával, azt tapasztalod majd, hogy a düh idővel átalakul megértéssé, békévé, szeretetté, csak azáltal, hogy elfogadtad, hogy nem álltál ellen neki. Sokan azt a mintát tapasztalták a családjukban, hogy például nem lehettek dühösek. Ha ezek a diszfunkcionális minták változnak, sokkal erősebbekké és ellenállóbakká válunk a hétköznapi nehézségekkel szemben, azáltal, hogy a belső destruktív érzéseinkre képesek vagyunk együttérzéssel tekinteni és átalakítani minket szolgáló pozitív energiává.

Ahogyan nincsen nappal sem éjszaka nélkül, úgy szükségünk van mind a pozitív, mind a negatív érzelmekre. Nagy baj lenne, ha például nem tudnánk szomorúságot vagy éppen dühöt megélni. A kulcs azonban az érzelmek kezelésében van. Az önismereti úton haladva az érzelmeink megélése változáson megy keresztül, az a fajta azonosulás, amelyből a legtöbben indulunk, múlni látszik, és egy bölcsebb, higadtabb rálátás veszi át idővel a helyét. Ha az elfogadás megtörtént, éld meg az érzelmet és hagyd átalakulni, majd hangolódj fel, például gondolj arra, ami lelkesít, ami örömet okoz, ami felderíti a lelkedet és mosolyt csal az arcodra. Minden nap találj rá arra, ami éppen aktuálisan lelkesít, ami örömet okoz, ami boldogabbá teszi számodra azt az időt ami megadatott. Mi az, ami leginkább inspirál téged most?

Facebook megosztás

Oszd meg barátaiddal ezt a bejegyzést!